Gárdi Marianna - A varázsmondat

A varázsmondat

Neked, aki most tanulod, hogyan "imádkozz" – Önmagadhoz – Önmagadért.

Szeretlek - mondtam, és átöleltelek az energiámmal. Beburkoltalak.
- Érzem, hogy biztonságban vagyok Isten tenyerén, de nekem most ez nem segít a harmadik dimenzióban járva-kelve, csak annyit, hogy nyugodt vagyok több aspektusomban – válaszoltad…és gondolkodni kezdtél, mégis milyen jó, hogy ezek az aspektusok már általad is felismerhetőek, és megtámogatják a még berögzült mintákkal átitatott szárnyaszegett (vagy még nem kinőtt?) részeit EGÉSZ-ségednek.-
Hálát érzel mára már mindenért, közben várod a jeleket- merre tovább.
Nem azért, mert elbizonytalanodtál hitedben, hanem mert a földi létezésedben elérted a tömegtudatról való leválást, és nem találod azt a megoldást, ami azokat az én részeidet is hozzátranszformálják a már tudatosság alkímiáját tartalmazó autentikus énedhez, ami már nagyon teremteni próbál magának a tudatosság alkímiájának folyékony szeretetén keresztül.
Saját lelkét, és nem egóját kielégítendően.
Az ebben a földi létezésedben számolatlan kis halálok és újjászületési fázisok, általad utolsónak hitt körét már nem futod, hanem sétálod, mivel tudod amit tudsz, többek között: a jelenben élni, annyi mint elfogadóan, éberen látni, érezni, kommunikálni, és cselekedni.
Mindezeket a szíved közepéből (honnan is máshonnan a kristálytudatosságon kívül?)
Végre megszeretted magad!
Emlékszel arra a gyakorlatra, amiben a tükör elé állva a saját szemedbe nézve belemondtad magadba a varázsmondatot?
„Marga, boldoggá teszlek!”
Először furcsa érzésekre lettél figyelmes.
Olyan…idegentől jövő volt, és belül közben azért sóvárogtál, hogy lépjen az életedbe valaki, aki boldoggá tesz.
Tétován is hangzott, amikor hangosan kimondtad!
Te magad sem hitted el, hogy képes vagy boldoggá tenni magadat.
Sok idő elteltével újra a tükör elé sugalltalak, hogy ismételd el ugyanazt a mondatot. Mondd ki most is hangosan…
Akkorra , még viharosabb időkön mentél keresztül.
Erősödtél minden szinten, tudtad ezt, és már határozottan, de dacos akarnok felhanggal jelentetted ki.
Mostanra megszeretted magad!
Mindenestől.
Mennyire is másképp hangzott ez a mondat! Mit hangzott! Csengett! Ragyogó tekintettel néztél, már nem farkas- hanem, angyalszemet magaddal.
Most még könnyebb lesz neked.
- Köszönöm, hogy rávilágítottál erre.
- Erőt adtál!
- Elkezdem azt az utazást, ami elvezet odáig, hogy a saját tenyeremen ÉN tartsam MAGAM.-