A kapcsolatok újradefiniálása a 21. században: belépni a SZÍVBE

 

A kapcsolatok újradefiniálása a 21. században: belépni a SZÍVBE

 Celia Fenn cikke (2004)

Fordította: Skultéty Ágnes

A kapcsolatok, és az, hogy hogyan lehetnek sikeresek, úgy tűnik, egyre inkább energiánk és figyelmünk fókuszába kerülnek az átalakulási folyamatunk jelenlegi időszakában. Sokunk keményen dolgozik azon, hogy újradefiniálja, hogy hogyan kapcsolódik másokhoz, különösen a szerelmi kapcsolatokban. Michael Arkangyal arra kért, hogy osszam meg veletek ezt az információt, tudva azt, hogy segíteni fog titeket az utatokon.

Mielőtt megvizsgálnánk a kapcsolódás új módjait, vissza kell tekintenünk, hogy megnézzük, korábban miről szóltak a kapcsolatok. Metafizikailag, a kapcsolatokat – az élet sok egyéb aspektusához hasonlóan a 20. században – az alsó három csakra irányította.

Ez azt jelenti, hogy a legtöbb kapcsolat a pénz (gyökér csakra), a szexualitás (szakrális csakra) és a hatalom (solar plexus csakra) vmiféle kiegyensúlyozásáról szólt.

Mindegy, milyen érzelmek és érzések hozták össze a két embert, elkerülhetetlen volt, hogy megküzdjenek a pénz, a hatalom és a szexualitás témaköreivel a mindennapi kapcsolatukban. Természetesen ezek a dolgok bizonyos mértékig részei lesznek továbbra is a kapcsolatnak, ahogy megalapozzuk őket, ám a 21. század kapcsolataiban szükség van arra is, hogy belépjünk a Szívbe vagy a szív csakrába, hogy a szellem és a lélek szintén részei legyenek a kapcsolatnak. Központi és lényeges részei.

Pénz, szexualitás és hatalom – miről szóltak

A felnőttek közötti szerelmi kapcsolat elkerülhetetlenül azt jelentette, hogy a kapcsolat két résztvevője egy bizonyos ponton együtt kezdett élni. A közelség és a társaság iránti szükség egy lényeges emberi szükséglet, a szerelmi kapcsolatok mindig is együttélésben és fizikai közelségben fejeződtek ki, és ez továbbra is így fog folytatódni.

Hagyományosan az egyensúlyozás a nemek között zajlott. A férfi pénzt keres, a nő pedig gondját viseli az otthonnak. Ez lehetővé teszi, hogy a párkapcsolat egy otthont teremtsen, és megadja és fenntartsa azt, amire a társaknak szükségük van. A szexualitás eredményeképp jön létre a család. A hatalom a hagyományok szerint általában a férfira szállt, a hierarchikus patriarkális szociális forma részeként.

A változások

Ám hatalmas társadalmi változások vették kezdetüket a 20. század közepén a fejlett világban, ami azt jelentette, hogy ezek a tradicionális feltételezések a kapcsolatokról elavulttá váltak, bár sokan még mindig ezeket követik a tudatalatti szinteken. A feminista forradalom azt jelentette, hogy a nők is elkezdtek dolgozni az otthonukon kívül. A nők karrierje és a kétjövedelmű párkapcsolatok elfogadottakká váltak. Ez problémákat okoz a kapcsolatok hagyományos szerkezetében, mivel a nők is pénzkeresővé váltak, sőt, néha többet keresnek a férfiaknál. A hatalom egyensúlya megváltozott, ahogy elszakadtunk a kapcsolat hierarchikus modelljétől. És senki sem tudja biztosan, hogy hogyan illeszkedik a szexualitás ebbe az új típusú kapcsolatba.

Ami kiemelkedik ebből az átalakulásból, az az, hogy a kapcsolatok már két, egyenlő képességgel és hatalommal rendelkező emberről szólnak, és akik elsősorban társaságot és közelséget keresnek, nem pedig a fentebb említett dolgok kiegyensúlyozását a fizikai síkon.

Úgy tudjuk ezt megvalósítani, ha belépünk a Szívbe vagy a szív csakrába, a kapcsolat elsődleges helyszínére. Ha ezt elértük, akkor az egyéb szinteken már közös nevezőre lehet jutni, minden egyes pár egyéni szükségletei alapján.

Szív és lélekközösség

A kapcsolatnak elsősorban a szívben élésről kell szólnia. Ez azt jelenti, hogy kapcsolatban kell lennünk az ÉRZÉSEINKKEL és képeseknek kell lennünk arra, hogy ezeket az érzéseket kreatív és előrevivő módokon FEJEZZÜK KI.

Sokan azt gondolják, hogy ez arról szól, hogy képesek legyünk azokat verbálisan, szavakkal kifejezni. Ám észrevettem, hogy a nők jobban ki tudják fejezni az érzelmeiket szavakkal, mint a férfiak. Milyen gyakran hallok nőket arról panaszkodni, hogy hosszú megbeszéléseket tudnak folytatni a barátnőikkel az érzéseikről, ám a férfival, aki fontos számukra, nem.

Ez azt jelenti, hogy a férfiaknak olyanokká kell válniuk, mint a nők, és beszélniük kell az érzelmeikről?

Hát, talán… Ám úgy gondolom, sokkal jobban szolgálna minket, ha felismernénk, hogy az érzelmek szavakkal való kifejezése nem az egyetlen módszer. Ez csak beszéd – és képes körkörössé, ugyanoda visszatérővé válni, még akkor is, ha a beszélő ettől jobban érzi magát.

És talán a nőknek meg kell tanulniuk a non-verbális vagy szívközpontú kifejezés technikáit, ami lehetővé fogja tenni számukra, hogy összekapcsolódjanak a partnerükkel.

Lélekközösség, eggyé válás

Az eggyé válás egy olyan kifejezés, melynek vallási értelme is van (mármint az angolban; Communion: lélekközösség, eggyé válás; Holy Communion: áldozás, úrvacsora), ami Krisztus halálának és az Utolsó Vacsora rituáléjának szentségével kapcsolatos. Ám amit Krisztus ezalatt valószínűleg értett, az az, hogy tanuljunk meg lélekközösséget kialakítani egymással azáltal, hogy eggyé válunk a másik létezővel.

Áldozás alkalmával az ember iszik a borból, és eszik a kenyérből (ostyából), ami Krisztus testét képviseli, és így egy lesz Krisztussal abban a pillanatban.

Az a lecke számunkra, hogy másokkal olyan módon „legyünk" együtt, hogy eggyé válhassunk velük. Hogy megértsük őket és velük legyünk egy olyan módon, ahol a magyarázatok és a történetek nem lényegesek.

Hogy meglásd az isteni lényeget abban a személyben vagy létezőben, és hagyd, hogy a benső lényege együtt rezonáljon a te benső lényegeddel. Hogy az érzéseit olyan erősen érezd, ahogy a saját érzéseidet érzed, mert az ő érzései valójában a te érzéseid, vagy a saját érzéseid tükröződései.

Ha megértjük, hogy az általunk választott személy része önmagunknak, és hogy amit látunk, az mi vagyunk, akkor képesek vagyunk együttérzésben és szeretetben lenni önmagunkkal, majd vele. A lélekközösségnek és a megértésnek erről a helyéről meg tudjuk tanulni, hogy hogyan kapcsolódjunk másokhoz teljes elfogadással – önmagunk és mások teljes elfogadásával.

Elfogadás

Nagyon fontos, hogy képes legyél szeretni és elfogadni önmagad. Csak ha teljesen elfogadod önmagad, akkor leszel képes elfogadni azt a személyt, aki tükröt tart neked. És ha képes vagy szeretni önmagad, akkor képes leszel szeretni őt és együtt lenni vele.

Az elfogadás azt jelenti, hogy képes vagy együtt lenni azzal a személlyel szeretetben és kegyelemben anélkül, hogy meg akarnád változtatni, vagy szeretnéd, ha más lenne, mint aki jelenleg. Olyan sok kapcsolat megy tönkre azért, mert az emberek lehetőséget látnak a másikban, és ebbe a lehetőségbe szeretnek bele. Ezt csalódottság követi, amikor a lehetőség csak nem akar megvalósulni.

Kreativitás

A lélekközösségnek és az elfogadásnak ezen a helyén a kapcsolat méllyé, meleggé és kreatívvá válik.

Nincsenek szabályok arra vonatkozóan, hogy ezt a kreativitást hogyan fejezze ki az adott pár – minden egyes pár egymás képessé tevésének és növekedésük kifejezésének – egymás iránt érzett elfogadásuk eredményeképp - egyedi és egyéni útját fogja választani.

A szívközpontú kapcsolat fontos aspektusa, hogy a társak a lehető legtöbb hatalmuk birtokában fogják érezni magukat, amire éppen akkor képesek. Törekedni fognak arra, hogy a legnagyobb jót fejezzék ki mind önmaguk, mind a kapcsolat számára az elfogadás, a kegyelem és a hála érzései alapján, amit az általuk választott személy iránt éreznek, akivel együtt szeretnének teremteni.

Ezek után…

Ha ezt elérték, akkor a kapcsolatban érintett felek képesek megbeszélni, hogy hogyan alapozzák meg a kapcsolatukat, hogyan földeljék azt.

Hogy hogyan egyensúlyozzák ki a hatalmat, hogyan fejezik ki a szexualitást, és milyen szerepet fog játszani a pénz a kapcsolatukban.

Ezeket a dolgokat meg lehet beszélni, nem színlelve, a tisztelet, a gondoskodás és a szeretet helyéről. Mivel a Szív, ha nyitva tartják, továbbra is a Lélek és a Szellem szintjeiről érkező energiákkal fogja eltölteni a kapcsolatot, biztosítva, hogy a kapcsolat a növekedés és a szeretet/szerelem kreatív tere maradjon…